Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

15. rész Vége van minden jónak

2017-06-18

November 14.
Tegnap miután hazaértem Hannáéktól, kicsit csalódott voltam, mert nem tudtam meg semmi újat Szesziről. Gondolkodtam azon, hogy felhívom Lolát, de megláttam, hogy milyen késő van és nem akartam zavarni. Meg amúgy is. Még föcit kell tanulnom.
Reggel az íróasztalomnál keltem. Hogy kerültem ide? Áhhh meg van. Földrajz.........brrrr. Kiléptem a szobámból és egyenesen a fürdőbe mentem. Letusoltam és próbáltam menteni a menthetőt. A hajamat kivételesen nem volt nehéz kifésülni, miven a székben aludtam. De a szemeim alatt hatalmas karikák húzódtak.3 réteg alapozóval és 2 réteg korrektorral, távolról már szerencsére nem látszott. Elölről? Hagyjuk.... Visszamentem a szobámba, ahol Bogi állt a szekrényem előtt.
-Bogi. Mit csinálsz?- kérdeztem.
-Ruhát keresek.- felelte tök természetesen és már turkált is tovább.
-Ugyan minek?
-Randim lesz. Nekem nincsenek olyan elegáns ruháim. Tényleg. Dodi, eljössz majd velem vásárolni?
-Igen majd elmegyek, de....milyen randi is pontosan?
-Kristóffal.
-És minek? Hetedikes vagy még csak. Ilyenkor? Tizenöt éves vagyok, és még egy randin sem voltam. Komolyan Bogi! Ne előzz le!- tréfáltam el a dolgot. Belül persze majd szét vetett az ideg, hogy valaki egy újjal is hozzá ér a húgomhoz.
-Nyugi van Dodi! Kristóf rendes srác. Csak moziba megyünk.
-Hát jó. Válassz nyugodtan, de kérem vissza!- emeltem fel az ujjam figyelmeztetően.
-Ja és még valami.- szólalt meg Bogi- apunak ne szólj! Úgy tudja csajokkal megyünk.
-Bogi,Bogi....sokba fog ez kerülni neked.- cukkoltam.
-Jajj maradj mááááár.-nevetett hangosan a húgom.


3 óra fele egyedül maradtam. Apa forgatott Pesten, Éva szabin volt, Bogi pedig randin. Csöngettek. Magamban nagyon reméltem, hogy nem Hanna az. Nem ő volt. Lola. És nagyon szomorúnak, egyben dühösnek is tűnt.
-Lola! Szia. Mi történt? Megbántott valaki? Alma? Hanna? Kérlek mondj valamit!- nagyon aggódtam.
-Igen, valaki nagyon megbántott. Olyan valaki, akiről azt hittem a barátom. Bíztam benne.- felelte lehajtott fejjel, olyan halkan, hogy épp hogy hallottam.
-Ki volt az?
-Te Dorottya! Te voltál az!- felemelte a tekintetét és csak úgy villogott szemében a harag.
-Én? De mit tettem Lola?- tényleg nem értettem. Nem is beszéltünk a napokban.
-Tegnap....ott voltam Hannánál. Mindent hallottam!
-Figyelj, az nem.......várjunk. Te mit kerestél Hannánál?
-És te miért beszéltél ki a hátam mögött kis sunyi disznó!- felelte haragosan.
-Én csak elmentem Hannához megtudni valamit Szesziről.
-És ezt úgy kellett, hogy közben kibeszélsz? Nekem te ne hazudj kétszínű r***nc!
-Na ide figyelj!- kezdtem begurulni- 1.nem hazudom. És 2. nem beszéltelek ki.- ekkor eleredtek a könnyei. Odaléptem, hogy megöleljem, de ellökött. Egy pocsolyába estem.
-NE HAZUDJ MÁR A SZEMEMBE! MINDENT HALLOTTAM ÉS LÁTTAM TE SUNYI DÖG! HOGY MINDEN JOBB VOLT NÉLKÜLEM. HOGY AZ ÉN HIBÁM ANYÁD HALÁLA!
-Ilyet nem mondtam, ha...-félbeszakított.
-ELEGEM VAN BELŐLED!!!! TE BESZÉLSZ HOGY HANNA MILYEN GONOSZ? KIHASZNÁLTÁL! Szeszit is kihasználtad...- ezt már suttogta. Kész. Nem bírtam tovább. Szeszit hogy keverheti bele? Nem is ismer!
-Na ide figyelj Lola. Engem te utálhatsz bármennyire, de ne keverd bele Szeszit. Te is tudod mennyire szeretem és, hogy mennyire hiányzik. Figyelj elmagyarázhatom higgadtan, vagy én is kiabáljak veled?
-Nekem te ne magyarázzál el semmit Dorottya! Annyira elegem van belőletek! HÚZZÁL VISSZA A KIS HANNÁDHOZ! DE ENGEM FELEJTS EL örökre. ÖRÖKRE!- kiabálta sírva, majd elfutott.
-Édes Jó Istenem...-suttogtam magamban, majd feltápászkodtam a vízből. Kicsit lehorzsoltam a tenyerem, ahogy támaszkodtam,de semmi komoly. Annál nagyobb baj, hogy egy kutyakakiba estem, a pocsolyán belűl. De ez most jelenleg nem izgatott fel. Nagyobb kérdés volt, hogy most mi lesz velem. Egy barátom se maradt. Viszont még mindig nem tudom, hogy Lola mit keresett Hannánál. Viszont nélküle is meg kell találnom Szeszit. Ami nem lesz egyszerű. de Szesziért bármit. Egyetlen barátnőmért. Jajj......Lola.....miért hagytál itt.....Miért nem fogtam be a számat? (na menjünk kimosni a ruhámból a kutyakakit..pfuuuujjj)

Hozzászólások (0)