16.rész Na neee!

November 19.
Egész héten próbáltam beszélni Lolával. De nem sikerült. A hétfő nem volt jó, mert nekem beiktattak nulladik órát. Kedden Lolának volt, szerdán pedig egyszerűen reggel nem láttam, délután pedig neki tovább volt suli pár órával. Csütörtökön láttam, amikor igyekezett be a suliba, rám is nézett. Intettem neki, de elfordította a tekintetét és ment tovább.
A suliba csak egyedül ültem. Ebédidőben inkább elmentem a könyvtárba. Nem akartam nézni, ahogy mások nevetgélnek, szórakoznak, engem meg a hátam mögött kibeszélnek. Nem vagyok oda az olvasásért, de ide legalább nem szoktak bejönni. Leültem egy könyvsor mögé, és elkezdtem enni a szendvicsemet. És ekkor ismerős hangot hallottam.
-Nem is figyelsz rám!- mondta Virág. Azta! Virág a könyvtárban? Itt tényleg valami fontos dologról lehet szó, ha ide merészkedik! Még véletlen elolvas egy sort, és megtud valamit! Jajj neeeee!
-Mi az hogy nem figyelek? Itt állok előtted és csak rád meredek!- mondta Hanna indulatosan.
-Az lehet, de az agyad máshol van. De ez tényleg nagyon fontos Hannus!!!- nyafogott. Hannus? Mii? Mi ez a becenév? Brrrrr.
-Jól van,bocsi Vi, figyelek.- Vi?? Ezek teljesen megkattantak? Ha piros cigány gyerekek potyognának az égből, akkor se hívnám Lolát Loluskámnak. Loluska....hm...ha egyszer még valaha kibékülünk meg kell mutatnom neki ezt a nevet. Na de vissza "Vi-hez és Hannushoz"
-Jól figyelj Hannus! Amit most hallasz senkinek nem mondhatod el. Világos?- nem hallottam választ, szóval gondolom bólintott.-megcsaltam Patrikot...
-Ez lenne az a nagy dolog? Az lenne nagy dolog, ha nem csaltad volna meg. Na és?
-Hannus! Tényleg ne érted? Ha kiderül, Patrik elterjeszti és nem leszek híres! Pedig modell alakom van!
-Vi,Vi,Vi.....Ha nem akarod hogy kiderüljön, miért csináltad?
-Mert Patrik is megcsalt.
-Akkor meg ne izgulj! Egyszerűen szakíts vele.- nem igaz. Már tökre belelkesültem, hogy történik valami. De ez? Ezt mindenki tudta.
-Azt nem lehet...- felelte Virág, és a hangjából érződött az undokság.
-És ugyan miért nem?
-Mert szabad lenne Patrik és- itt tartott egy szusszanásnyi szünetet- és akkor Dorottya rárepülne.- Hogy miii? Majdnem felkiáltottam. Én? Patrikra? Hagyjuk máááár! Fúúúj! Ha ő lenne az utolsó pasas is a földön, akkor sem. Soha. Valószínűleg kiadtam egy prüszkölő hangot, ugyanis mind a ketten elhallgattak.
-Gyere Hannus. Menjünk vissza. Patrik már vár.- hallottam az ajtó csapódását. Már vetem elő a telefonomat, hogy hívom Lolát. Már majdnem lenyomtam a hívást mikor rájöttem, hogy úgyse veszi fel. És ekkor nagyon elkeseredtem. Nincs senki akinek elmondhatnám. Nincs egy barátom se. És kitört belőlem az eddig elfojtott zokogás. Csak sírtam és magamat sajnáltattam. Ekkor valaki megérintette a vállam.
-Minden rendben?- egy zöld szempár tekintett vissza rám. Első gondolatom az volt, hogy milyen szép a szeme. A második, hogy vajon ki ő. Tudom, tudom, ne mondj semmit. Fordítva kellett volna lennie, de....ha láttad volna!
-Igen persze, csak.....csajos dolog- sütöttem le a szemem. Tudtam ha tovább nézek a szemébe elolvadok, mint egy hóember. Felkacagott.
-Pszt!- kiáltott a könyvtáros.
-Nyugodtan mondd el. Van 1 nővérem. Profi vagyok az ilyenekbe!-felelte némi humorral. Nevettem. Ám jóval halkabban mint ahogy ő tette az előbb. Megtöröltem könny áztatta szemem, és jobban szemügyre vettem. Barna haj, aminek éppen akkora a hossza, hogy bele lehetett túrni, zöld szempár, (mint már említettem, tudod, hóember meg olvadás....emlékszel? Nagyszerű! :) ) csontos állkapocs, tökéletes fogsor és a csillogás a szemében. Kidolgozott volt a teste, de nem volt izompacsirta.
-Megtudhatnám a neved?- kérdeztem fittyet hányva az ő kérdésére.
-Felleges Alfredo. (ejtsd: Alfrédó)
-Új vagy a suliban?
-Igen, tegnap költöztünk ide. És a te neved kisasszony?
-Kerekes Dorottya. Bensőségesebbeknek Dodo.
-Értem Doda.
-Doda? Ez új.-nevettem el magam. A könyvtáros nem szólt semmit, de szúrós szemmel nézett ránk.
-Azt mondtad bensőségeseknek Dodo. Dorottyának nem foglak hívni, Dodinak sem mert az elcsépelt, hát Doda leszel.
-Honnan veszed, hogy találkozunk még?
-Onnan, kisasszony, hogy egy utcában lakunk.
-Édes istenem...-suttogtam magamba. Ezzel az öntelt hólyaggal? Nem, nem nem.- Asszem mennem kell. Haza kell érnem, mert.....amm, izé mert a húgomnak.....nagyon.....kell a segítségem. Most írt nemrég.
-Oke, még találkozunk....Doda- kacsintott
Mikor elindultam haza, végig azon imádkoztam, hogy ne hogy úgy döntsön, neki is haza kell jönnie.


Ui.: Aki ismer, tudja miért írtam oda a tökéltes fogsort! :D