19./A rész Hétköznapi?

November 29.
Mindenki ki van akadva. Apa,Bogi,Lola és én is. Na de kezdjünk mindent az elején.
Átlagos hétfő volt. Felkeltem, reggeli, öltözés, fogmosás és irány a suli. Tök hétköznapi cuccban voltam. Sötét feszes farmer, egy egyszerű minta nélküli babarózsaszín trikó, egy fekete kardigán és az elmaradhatatlan adidas sportcipőm. Az ajtóban Alfredo állt. Még mindig nem értem vár meg reggelente. Hiszen minimum 10 percet kések. Igaz az utóbbi időben közeli barátok lettünk. A suliba ballagtunk mikor pittyegett a telóm. Lola küldött egy SMS-t: "Fontos! Délután 4 óra, park!". Fura lehetett az arckifejezésem mer Alfredo értetlenül nézett.
-Minden oké Doda?- kérdezte. Még mindig nem szokott le erről az idióta becenévről.
-Persze, csak Lola írt.
-És akkor mindig ilyen fura fejet vágsz?- belebokszoltam a vállába, ami már egy szokott mozdulat.
-Csak rossz előérzetem van. Sürgősen akar találkozni.- eközben beértünk a suliba. Elköszöntünk egymástól és már futottam is órára, mert természetesen késésben voltam.
-Most mivel áll elő a kisasszony a késést illetően?- kérdezte felhúzott szemöldökkel "kedvenc" tanárom, Dudás, vagyis Sátán tanár úr.
-Tudja...apukámnak lerobbant a kocsija.
-Ha nem csal az emlékezetem gyalog jársz iskolába.- felelte higgadtan. Túlságosan higgadtan.
-Igen, de megkért hogy segítsek neki.
-És éppen Felleges is most késett. Jobb lenne ha leszállna a kisasszony a földre, és a csábítás helyett belevetné magát a fizikába.- felelte gúnyos mosollyal. Éreztem hogy lassan elkezdek vörösödni, miközben a többiek sutyorognak.
-Le lehet állni Pletyis Vénasszonyok.- vetem oda halkan az osztálynak. Levágom magam Patrik mellé, és belebújok a könyvembe. Mikor a szünetben éppen a szendvicsemet eszem Alfredo és Janka mellett, (utóbbi B-s lány, és vele is nagyon jól kijövünk) mikor meghallom Virág vinnyogó hangját.
-Elegem van ebből a Dorottyából. Unalmas kretén. Láttátok hogy öltözködik? És azt az unalmas szőke haját ami mindig lófarokba van? És hogy mindig Alfi nyakán lóg?- a többire már nem figyeltem oldalba böktem Jankát. Ő mindig kimondta amit gndolt, tehát tőle lehet véleményt kérni.
-Figyelj, szerinted unalmasan öltözködöm? És a hajam is...béna?
-Dodo....nem vagy unalmas csak...nagyon hétköznapi.- mondja Janka. Hétköznapi....Suli után elugrom a fodrászhoz. És befestetem a hajam. Mikor belenézek a tükörbe nem hiszek a szememnek. Olyan...más vagyok...A rózsaszín és babakék ombre hajammal. És tetszik! Nagyon is! Még bemegyek a boltokba, és átalakítom a ruhatáram. Pittyen egyet a telóm. "Gyere haza! Itt várok a házatok elött! Alfredo"
Mikor hazaérek nem hiszek a szememnek. És Alfredo sem. Végig a hajamat bámulja és kérdezget. De most ez sem izgat...ugyanis a kezében ott van egy.......folytatás következik.