19./B rész Hétköznapi?

November 29.
Mikor hazaérek nem hiszek a szememnek. És Alfredo sem. Végig a hajamat bámulja és kérdezget. De most ez sem izgat...ugyanis a kezében ott van egy apró kis csöppség. Egy arany színű, ici-pici labrador kölyök kutyus.
Egyszerűen nem hiszek a szememnek. Alfredo nyakába ugrok, és sikítozok.
-Ez...az enyém?- kérdezem félénken.
-Persze. 2 hónapja született. És nem volt testvére. Ami mellett még az is furcsa, hogy a kutyusok egyik szülési "időpontja" a tavasz. És ez a kutyus szeptemberben született. Szeptember 20.- magyarázza Alfredo. Szeptember 20. És akkor beugrik a bökkenő.
-És...ha apa nem engedi meg?
-Először apukádat kérdeztem meg. Nem volt egyszerű meggyőzni. Meg kellett ígérnem, hogy amíg fel nem nő, addig segítek nektek a gondozásban.
-Nektek...ilyen kutyatenyésztő programotok van?
-KKT. Kis Kutya Tenyészet.
-Húúúúú!
-Viszont nekem lépnem kell. Holnap tz. Szia! Jó szórakozást Puszedlivel.
-Puszedli?- de ezt már nem hallotta. Egy arany színű kutyusnak miért puszedli a neve? És
akkor megláttam. Egy ezüst színű folt van a pociján.
Beviszem, megetetem megitatom, majd hallom, hogy megjött apu. Mikor belép az ajtón én lenn játszok Puszedlivel. És belép mellette Bogi is.
-KEREKES DOROTTYA!- kiabálja. Először nem értem mér kiabál. Majd a szemembe hullott rózsaszín-babakék ombre hajam. Ajjajj.
-MI A FRANCOT MŰVELTÉL A HAJADDAL?
-Nyugi apa, csak egy kicsit...stílust váltok.
-És ehhez be kell festened a hajadat?! Teljesen elment az eszed Dorottya!? Az ég szerelmére, 15 éves vagy! Ha anyád ezt látná!
-Ne keverd bele anyát! Fogadd el! Nem fogom visszafesteni csak azér mer te kéred. Nekem tetszik! És ne érdekel a véleményed!- emeltem fel a hangom. Megszólalt Bogi is.
-Ez olyan igazságtalanság! Dorottya befestheti a haját én meg még a körmömet sem festhetem be?
-Mind a ketten! Tűnés a szobátokba! Dorottya vidd ezt az átkozott kutyát is!- inkább nem válaszoltam. Feltrappoltam a szobámba, és elkezdtem házit írni, miközben Puszedli befészkelte magát az ágyamba, és halkan szuszogva elaludt. Rápillantottam az órára. 10 perc múlva négy. Valahogy ki kell szökni. Még szerencse, hogy az ablakom 1. az utcára nyílik, és 2. pont itt van egy tetőféleség amin le tudok mászni, és egy kis ügyeskedéssel vissza is tudok jutni.
Mikor megérkeztem a parkba, Lola már az egyik padon ült.
-Sziaa! Nagy híreim vannak.- kezdem vidáman. Majd felém fordítja a fejét és meglátom. A szemei vörösek a sok sírástól, az arcán apró horzsolások, és véraláfutásos sebek- Lola! Uram isten mi történt?
-Ezér hívtalak ide, hogy elmondjam.- mondta halkan. Mikor mindent elmondott nem hittem a fülemnek. El sem akartam hinni. Zsombor, Lola keresztapja. És kitagadták a családjából. Mert megvádolták egy gyilkossági ügyben, és Lola apja nem hitt a testvérének, sőt fel is jelentette. Börtönbe került, de megszökött egy év után. Egy bűnbandába került, akik üzletet ajánlottak neki, és elvitték Csehországba. A mai napig körözik, de Lola apja nem akar lebukni hamis tanúzás miatt. És Lola elől ezt mind elhallgatták. Bepipult. Ezt mind az apja fejéhez vágta. Óriási vita lett. Így szerezte a sebeket.
Gyorsan elfutottam a közeli patikába, és fertőtlenítőt vettem. Elláttam Lola sebeit.
-Dodo...én...én... félek hazamenni. Mivan ha....mi van ha apa....
-És anyukád? Ő mit reagált?
-Természetesen az én oldalamra állt, és apát csillapította. Aki elzavart otthonról. Anya pedig megígérte, hogy hív, ha apám lehiggadt.
-Addig átjössz hozzánk? Igaz én is összekaptam apával de az nem ilyen komoly. Viszont ha ezt elemeséljük neki...
-Ne!- kiáltott Lola- hát nem érted Dodo? Ezt senki nem tudhatja meg. Mondjuk azt, hogy apáék elutaztak, és vitték a tesóimat is, és szeretnék ha ti vigyáznátok rám.
-Rendben van. Akkor én visszamászom az ablakomon, csöngess, én meg kinyitom az ajtót, és előadod apának. A sebeket pedig, bicikli balesetben szerezted. Na gyere!
-Egyébként....mondtam már hogy jó a hajad? Kicsit vadóc, de jó!
-Köszi! Apának nem jött be annyira- húztam a számat. Nem volt szívem kimondani, hogy kaptam egy kutyust. Most nem. Láttam milyen törékeny, és ha én még ezzel is felvágnék ebben a helyzetben....