20.rész Pofonok és még rosszabbak

November 31.
Hétfő.................................................................................................................
Lolával együtt ballagunk az iskolába. Még mindig nálunk van, de úgy döntött legyen bármi, ma hazamegy. Én is el akartam menni, de apa még mindig pipa, szobafogságban vagyok. Mellesleg Alfredo is velünk van, de meg sem szólal. Lolának hamarab kezdődik az órája a másik suliban, mint nekem és Alfredonak, ezért sétálgatunk, amikor Virágot és Hannát pillantjuk meg.
-Édes Istenem...- nyögöm.
-Mi van?- kérdi Alfredo.
-Nézz csak fel, olasz fiú...
-Sziasztoooooooooooook!- sipítozik Virág. Odatotyog elénk mint egy kacsa, majd két hatalmas cuppanós puszit nyom Alfredo arcára. Komolyan, most úgy néz ki, mint akit lesmárolt a nagyanyja - Ilyen korán itt a suliba? De hamár itt vagytok! Alfi maci gyere velem!- meg sem várta a választ, már húzta is szegény srácot.
-Csicska.- veti oda Hanna.
-R*****c.- vágok vissza.
-Kétszínű dög.
-Chh....magadról beszélsz?- nevetek fel keserűen. Kezd elveszni a türelmem.
-Dorottya....Dorottya....
-Nyögjed gyorsan, dolgom van.- esküszöm, ha azt mondja amire gondolok, megverem.
-Komolyan azt hiszed ezzel a hajjal, és stílussal fog mindenki szeretni? És így bejössz majd a fiúknak? Vagy nem is...Alfredonak? A kis nyomi barátnődet nem is nyomhatnád el még jobban. Anyira szánalmas vagy.- Húzta fel a szemöldökét, és mért végig, ám ekkor csatt, csattant is a pofon az arcán. Az egy dolog ha engem kritizál, na de ha Lolát? Na azt már nem!
-Te büdös r****c!- kiálltotta, és már ütött volna vissza, de megfogtam a csuklóját, és még egyet kapott.
-Így emeljél rám kezet!- és elsétáltam, de valamit még muszáj volt monfanom- Legyen szép napod!- teljes a győzelem.
Besétáltam az épületbe, és elkezdtem keresni Alfredot. Nem találtam sehol. Megcsörgettem.
-Doda!Doda! Segiits! Virág nem száll re rólam! Kémia terem!- és már le is rakta. Futottam a kémiaterembe. Mikor beléptem Virágot pillantottam meg, amint megfogja Alfredo kezét, odahúzza magához és lesmárolja, majd Alfredo eltolja magától és csak egy szót mond.
-R****c.- majd kiviharzik mellettem.
-Mit bámulsz?
-Már megyek is!- mondtam és mentem a WC-be. Belenéztem a tükörbe, és végigmértem magam. Színes haj kiengedve, fekete farmer, laza fekete póló es egy piros fekete ing. Meg persze az elmaradhatatlan sportcipő.
-Mi baja van velem mindenkinek?- kérdeztem suttogva. Nem bírják ki egy percig, hogy nem kritizálnak? Ekkor szólalt ,meg mögülem egy hang.
-Nekem nincs bajom veled!
-A stílusod is egyedi, na meg a hajad!- ilyedtembe azt se tudtam mit tegyek. Ekkor pillantottam meg két szőke hajú lányt.
-Kik vagytok?- idősebnek tűntek mint én.
-Gyere csak ide.- mondta a hosszú hajú. Odamentem, mondván biztos gimisek. Mikor odaértem megragadta a csuklóm, és sötét. Ennyire emlékszem. Sötétség. Mikor kinyitottam a szemem, egy székhez voltam kötözve. Mellettem Alfredo, Lola, Szeszi, Hanna és....Bogi. Csak én voltam magamnál. A többiek nem voltak kábultak, de nem voltak maguknál.
-Nocsak...nocsak...Hát újra itt.
-Ki...ki...ki vagy te?- alig jött ki hang a számon.