Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

21. rész "Mit tud amit mi nem?"

2017-09-22

November 31.
Mikor kinyitottam a szemem, egy székhez voltam kötözve. Mellettem Alfredo, Lola, Szeszi, Hanna és....Bogi. Csak én voltam magamnál. A többiek nem voltak kábultak, de nem voltak maguknál.
-Nocsak...nocsak...Hát újra itt.
-Ki...ki...ki vagy te?- alig jött ki hang a számon.
-Ejnye...hát még a hangomat sem ismered fel?
-Zsombor?- kérdeztem erőtlenül. -Bogi! Lola! Alfredo! M...mit tettél velük?
-Majd idővel ők is magukhoz térnek. Ám most veled van dolgom.- mondta vontatottan Zsombor. Elővett egy tollat és egy papírlapot.- Most pedig felteszek egy pár egyszerű kérdést. Ha hazudsz, megráz ez a gép. Kezdhetjük?- ekkor pillantottam meg miről beszél. Az ujjamra, a karomra és a bokámra volt illesztve egy masina. Bólintottam.
-Mennyire viselt meg anyád halála?
-Ez mit érdekli magát?- kezdtem rátalálni a hangomra. Puff. Egy pillanat erejéig minden sötét lett és elkezdtem szédülni.
-Válaszolj!- förmedt rám.
-A váratlannál jobban.- böktem ki.
-Nagyszerű - mondta- jöhet a következő. Mi a legnagyobb félelmed?- és ekkor bevillant. Bugyuta kérdéseket tett föl, de olyanokat, amivel tönkretehet. Kicsit gondolkodtam mit feleljek ami nem tűnik hazugságnak.
-Macska. Rettegek a macskáktól.
-Hm...- egy pillanatra azt hittem nem veszi be.- Menjünk tovább. Miért...- ám a mondatot nem tudta befejezni, mert Alfredo odaugrott és rászorította Zsomborra a sokkolót. Lola is magához tért, de elkezdett kiabálni.
-Alfredo mit művelsz? HAGYD ABBA!
-Menjetek ki! Én is megyek mindjár!- mondta és elengedte Lola megjegyzését. Bogi talpra ugrott és tuszkolta kifelé Lolát.
-Ne! Várjatok! Én még meg vagyok kötözve!- Alfredo odaugrott hozzám, kikötözött és már futottunk is kifelé. Útközben felhívtuk a rendőrséget.
Mikor hazaértünk, a ház előtt is rendőrök voltak. Kikérdeztek minket, majd néhány papír kitöltése után már ott sem voltak. Apának elmagyaráztuk, hogy jól vagyunk, és felkísértem Bogit.
-Jól vagy?- kérdeztem.
-Igen. Amikor te kábult voltál addig nekünk is ilyen sokkolóval tett fel különféle kérdéseket. Nagyon sokszor rázott meg minket. Főleg Loláról és rólad kérdezgetett. Amikor végzett velünk, elkábított minket. De amikor meghallottuk a hangodat, mintha varázslat történt volna, kijózanodtunk. Amikor tartottál egy kis szünetet, Alfredo mindenkit eloldozott. A többit pedig már tudod.
-Ezt nem hiszem el! Mit akar tőlünk? Mit tud amit mi nem?- ám választ nem kaptam, mert apa jött be.
-Mind a ketten rendben vagytok?
-Igen!- válaszoltuk egyszerre. Még egy kicsit beszélgettünk, majd mindenki elment a dolgára. Én a kutyusommal, Puszedlivel játszottam, utána pedig elmentem aludni.

Hozzászólások (0)