10. rész Vissza a suliba

November 2.
Igen, most volt egy nagyobb ugrás. De, hát nem nagyon történt semmi. Végre hazajöhettem, már nagyon unalmas volt ott dekkolni. Hétfőn már voltam is suliba (Szerda van :) )
Reggel, nagyon furcsa volt, hogy apa keltett. Nem szoktam hozzá. Na, és az se volt megszokott, hogy a saját pink szobámban voltam. Apa már nem volt annyira rossz állapotban, de még nyúzott volt. Miközben az intézetbe voltam, tudtam gondolkozni. És megértettem majdnem mindent. Amiket megértettem: Apának is nehéz, és nem gyávaság vagy ilyesmi miatt adott be, hanem jót akart. Juli néni is csak jót akart. ( mondjuk azt még mindig nem értem mér kellett minden nap ugyanúgy, ugyanazt elmondanom) Igen, nagyon rossz anya nélkül, de nem áll meg a világ. És akkor lesz büszke rám, ha erős leszek. Szóóóval ott tartottam, hogy apu keltett.
-Jó reggelt bogaram!
-Szia apu. Mér is keltettél fel ilyen korán?- értetlenkedtem.
-Jajj Dodo annyira hiányoztál!- ölelt meg. Én is megöleltem.
-Nekem is te apu, de ezt nem tudtad volna közölni, mondjuk egy óra múlva?
-Hahaha!- nevetett- Dodo drágám hétfő van. Iskola.
-Tényleg!- pattantam ki az ágyból. Ne nézz strébernek, nem vagyok sulimániás. Csak olyan rég voltam már. Már is nem voltam álmos. Megreggeliztem, felöltöztem, és indultam. Minden ugyanolyan volt mint régen. Vagyis majdnem. Csak anya elbúcsúzása hiányzott. Mikor kiléptem, és már nem látott apu, egy kicsit megkönnyeztem. Jól vagyok, de azért ez mégsem olyan könnyű.
Amikor beléptem volna a suliba, valaki futott felém és a nevemet kiáltozta:
-Dodo! Dodo! jajj annyira örülök, hogy látlak!- ugrott a nyakamba Lola.
-Szia Lola! Már nagyon hiányoztál!
-Te is nekeeem!!!
-Mond minden rendben az osztályotokba? Alma vagy valaki bánt?
-Igen minden rendben! Sajnos nem engedik a szüleim, hogy átiratkozzak. Meg apu is olyan furcsán viselkedik...Bakker! Bocsi Dodo, de öt perc és becsöngetnek! Akkor délután szia!- futott el.
-Hogy az a...- kezdtem, mer megláttam hány óra van. Persze késtem.
-Elnézést a késésért!- léptem be a terembe, és közben gondolkoztam, hogyan is védjem ki magamat.
-Semmi baj Dorka, csak a jelentésről maradtál le. Foglalj helyet.
-Köszönöm.- feleltem, és megindultam a helyemre. Ahol Emili ült.
-Elnézést, tanárnő! Hova üljek?- kérdeztem.
-Jajj igen, lemaradtál az ültetésről. Ülj Patrik mellé!- mondta. Na neeeee. Patrik? Az a Patrik? Félve odapillantottam. Igen, az a Patrik. Miéért?? Persze, te nem is tudod, most mi bajom van Patrikkal. Túl dögös. Mint ha egy magazinból lépett volna ki. De bunkó. És ki a csaja? Na ki? Na? Virág pasija!!! Ahhjjj...
Mikor végre szünet lett (el is felejtettem milyen fárasztó figyelni a tanárra) Szeszi is (akár csak Lola) a nyakamba ugrott.
-Dodo! Hogy vagy?
-Én jól. Most az a kérdés veled mi van? Igaz amit mondott Hanna?
-Igen, sajnos...
-És mi történt?