12.rész Ismeretlen emberek, és tények

November 11.
A reggel a szokásosnál is nyűgösebben indult. A kávéfőzőre ébredtem. Amiben nem lenne semmi baj, ha apa inna kávét. De nem iszik. Se Bogi. (hiszen még nem is ihat) Lebotorkáltam a lépcsőn, mit sem törődve azzal, hogy úgy nézek ki mint egy zombi. Egy nő állt ott. Apához már idős, de azér nem idős. Kb. 50-55 éves lehet.
-Szia! Bizonyára te Dorka vagy.
-Amm....jó napot! Igen én vagyok. Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de ki maga?
-Semmi baj, érthető, hogy megkérdezted. Éva vagyok, apád bérelt fel.
- Mégis mi célból?- éreztem, hogy nem vagyok túl udvarias, de jelen pillanatban ez érdekelt a legkevésbé.
- Elmesélte, ami édesanyáddal történt. Azért bérelt föl, hogy segítsek. Takarítás, főzés, tanulás, és ehhez hasonló dolgok.
-Értem. Apámat hol találom kedves....kedves....
-Éva.
- Kedves Éva.
-Elment dolgozni. Menj készülődj, elkésel az iskolából!
-Rendben.- mondtam a fogaim között.
Mikor felértem a szobámba küldtem egy sms-t Lolának és Szeszinek. " Banya a háznál SOS! Már parancsolgat. Suli után. XOXO"
Varázslatos módon (és Évának köszönhetően) nem késtem a suliból. Levágtam magam Patrik mellé.
-Ohh, a hercegnő megtisztel minket?- kérdezte gúnyosan.
-Fogd be Patrik!
-Majd akkor fogom be, ha én akarom!
-Jajj, fáraszd a csajod, ne engem! Hagyj békén! Ma ehhez nincs erőm.
Erre szerencsére nem válaszolt, mert belépett a terembe Virág, és hál istennek elvitte. Kicsit elgondolkoztam azon, hogy ez a lány mit eszik annyira Patrikon. Jó izmos de azér kockahasa nincs. Nincs csúnya arca, de szép se. Egyáltalán nem okos, és még tiszteletlen is.
Szeszi a 3. óra után sem érkezett meg. Hívtam. Semmi. Fél óra múlva megint megpróbáltam. Semmi. Később Lola hívott.
-Szia, Lola. Baj van?-kérdeztem aggodalmaskodóan.
-Nincs. Szeszi hol van?
-Nem tudom. Én próbáltam felhívni fél órával ezelőtt, de nem vette fel senki a telefont.Aggódom!-válaszoltam szipogva.
-Elmegyünk érte, és megnézzük.-felelte határozottan.

Egy óra elteltével már házamnál beszéltünk, és eléggé ideges voltam. Féltem. Ami anyuval történt, nem bírnám elviselni, ha Szeszit is elveszítem. Nem.
-Apukád?-tértem egy másik, eléggé érzékeny témára.
-Rosszul. És nem tudom kideríteni, hogy miért.
-Ha te nem tudod kideríteni, akkor kérdezd meg anyukádat, biztos ő tudja.
-Nem! Anya úgysem segítene! Ádám viszont szerintem belemegy ha nagyon szépen kérem, hiszen én vagyok az ő tündéri hugicája.-dicsekedett.
-Akkor majd intézkedsz. Most viszont tekerjünk el Szeszihez!