13.rész Mi történik?

November 11. (még mindig haha)
Elbicajoztunk Szesziékhez. Bekopogtunk. Semmi. Gondoltuk, biztos halk volt, hát csöngettünk. Semmi. Na, itt már érezni lehetett, hogy valami történt. Benéztünk az ablakon, láttuk a nagy felfordulást. Dulakodás történhetett. Az asztal felborult, néhány üvegpohár szilánkja ott pihent a szőnyegen. A földön ott a rengeteg pogácsa.
-Most mitévők legyünk?
-Most az egyszer tanácstalan vagyok.-válaszolta Lola.
Két és fél perc csend után...
-Nézzük meg a hátsó ajtót.-vetettem fel. Nem voltam benne biztos, hogy nyitva van, de mégis valahogy éreztem. Nyitva volt. A nappaliba érkeztünk, ahol szintén olyan rendetlenség volt, mint az étkezőben. Azt tanácsoltam menjünk be Szeszi szobájába, remélve, hátha találunk valami fontosat. Ahogy beértünk, én futottam, a földön heverő papírokhoz. Szeszi vázlatai voltak, a suliba. Ekkor szólalt meg Lola.
-Szép a színe.-állapítottam meg.
-Minek?- kérdeztem.
-Ennek a rúzsnak.
-Hiszen ez Hannáé! Ez hogy kerül ide?-fordultam egyet a tengelyem körül. Igen, összekaptunk, de Szeszinek semmi köze nem volt hozzá. Ugyan miért bántaná Hanna?
-Ezt nem hiszem el!-dobbantottam.
-Mit csináljunk?-kérdezte Lola tanácstalanul. Látszott rajta, hogy nem tudja mi legyen. Ez már neki is sok volt.
-Felhívod. Megbeszélsz vele egy találkozót, majd valahogy megpróbálod kipréselni belőle, hogy mi történt Szeszivel. Én addig elmegyek hozzájuk, hátha megtalálom Szeszit.- feleltem határozottan.
Azonnal tárcsázta Hannát. Kérdés nélkül felvette.
-Szia, Lola, mondd gyorsan. Nem érek rá!-förmedt rá Lolára, amit én is hallott a kihangosított telefonon keresztül.
-Szia. Tudnál velem találkozni? Összevesztem Dodóval, csak rád számíthatok.-kacsintott rám. Intettem egyet, amivel azt szerettem volna jelezni, hogy ez nem volt szép.
-Az a sunyi, büdös r*b*nc! Mit csinált?
-Majd elmesélem ma este nálam hatkor. Várlak!-tette le a telefont Lola.



Loláéknál (Lola szemszögéből)
"-Szia, Hanna. Gyere be.-invitáltam.
-Köszi. Nos?-tért egyből a témára.
-Ma találkoztam Dodóval suli után hogy elmenjünk vásárolni. El is mentünk, viszont amikor megmutattam neki, hogy ezt a pólót választom, leribancozott, és azt mondta, hogy soha többet nem leszünk barátok.-itt már potyogtak a könnyeim. Elképzeltem, milyen lett volna ha ténylegesen ez lett volna a barátságunk vége.
-Engem nagyon idegesített már akkor mikor meghalt az anyja. Azóta minden róla szól, mi meg vagyunk a kis csicskák, akik teljesítik a szerencsétlen kislány utolsó akaratait.
-Tényleg, Szeszi hol van? Próbáltam őt hívni, azt hittem megharagudott rám valamiért.
-Nem tudom. Nem beszéltem vele mostanában.-válaszolta könnyedén. Megcsörrent a telefonja.-Bocsi, Lola, mennem kell, de rám mindig számíthatsz!"