2. rész Furcsaságok, új barátok

Szeptember 17.
Tudom, tudom....kihagytam kettő teljes hetet. De nem maradtál le szinte semmiről. Nem nagyon történt semmi......vagy mégis??
A hétvégén apu szokásosan csomószor felhívott, István bácsi pedig szokásosan a neten társkerezőzött. Bogi (húgom) chatalt, találkozgatott barátnőivel. És senkinek nem tűnt fel semmi. Mond hogy neked feltűnt valami léétszi!!! Nem??? Törd egy kicsit a fejed!!! Anyu már 3 hete elment és egyetlen egyszer hívott fel, akkor is a repülőtéren volt. Azóta semmi híre... Végigkérdeztem minden közeli barátját és egyik sem tudott semmit. Megkérdeztem aput is:
-Apu, tudsz valamit Anyuról?
-Hát, Csehországba van tudod. Meglátogatta valami rokonait.
-Ezt én is tudtam.
-Akkor?-értetlenkedett apu.
-Mi akkor? Neked sem tűnik fel hogy Anyu már 3 hete elment és nem hívott fel???
-Engem két hete felhívott és azt mondta nincs térerő.
-Olyan nincs! Mi az, hogy pont Csehországba nincs térerő??!!
-Jajj bocsi Dodo, angyalom mennem kell. Csók!- köszönt el apu a megszokott módon.
Megbeszéltem egy találkozót Hannával és Szeszivel. Szerenencsére ők már nem értetlenkedtek és felfogták a helyzet súlyát. Szeszi rögtön javasolta értesítsük a rendőröket.
-Semmi értelme nem lenne. Dodo anyukájáról nem tudjuk hogy bajban van-e. Csak annyit, hogy nem jelentkezik.-mondta Hanna, és azzal a lendülettel felém fordult- mond Dodo mit is mondott az apukád miért nem hív Kata néni?
-"Biztos nincs térerő"-utánoztam apu hangját, ami valljuk be elég viccesen sikeredet.
-Dodo, komolyabban ha lehet!- mondta Hanna de ő is nevetett.
-Ez az igazság!!!!
-Jajj csajok annyira sajnálom kiment a fejemből hogy hétfőre projectet kell csinálnunk a nyarunkról! Most mennem kell! Majd írok puszi!- rohant el Szeszi.
-Bakker!!!!- kiálltottunk egyszerre Hannával.
Hétfő reggel van. beindul a szokásos sulis hét. Első óráról természetesen késtem. A nap hátralevő részében semmi izgalmas nem történt. Na, de amikor hazaindultam! Én gyalog vagy biciklivel járok a suliba mert elég közel van. Szeszi és Hanna nem tartottak velem, elmentek a könyvtárba. Hazafele menet egy barna hajú lányt pillantottam meg a parkban, ahogy a parkban ücsörgött és.....sírt. odamentem hozzá.
-Kérsz egy zsepit?-ajánlottam fel.
-Köszi-mondta a barna hajú lány halkan.
-Miért sírsz?
-Hát....tudod....van egy barátnőm....és.....megszégyenített mindenki előtt.-mesélte és újra elsírta magát.
-Meghívhatlak egy fagyira? Elmesélhetsz mindent közben!-tanácsoltam, mert valahogy nagyon szimpatikus volt.
-Köszönöm, tényleg!!!-derült fel egy kicsit az arca.
Kiderült a barna hajú lányról hogy Lolának hívják, a mi sulink melletti iskolába jár, és van 2 tesója. Az Ádám és a Klaudia. Amikor elbúcsúztunk megbeszéltük, hogy Skypen tartjuk a kapcsolatot
Na, be is pótoltam a lemaradásom! :D Tényleg megpróbálok gyakrabban írni! :))