6. rész Buliban

Szeptember 22.
A nagy terv napja. Na de mi is a terv...
Hannának nagyon jó esze van ilyen terveket kitalálni, de hát nem is meglepő, imádja a nyomozós filmeket :D. Mikor hazaértünk, megvacsiztunk, és azt mondtuk nagyon kimerültünk, és így nem zargattak. És Hanna végre előadta a terevet!
-Na mondjad már Hanna!!!- mondtam türelmetlenül.
-Várj, Dodo, még be kell csuknunk az ajtót. Nem lenne jó, ha hallanák Lola szülei a tervet.
-Majd becsukom!- ajánlotta fel kedvesen Lola. Nagyon kedves volt mindig, és segítőkész. Igaz Hanna és Szeszi társaságában nem oldódott fel még nagyon, de alakul.
-Ajtó becsukva. Mondjad már!- kezdtem újra.
-Jól van nyugi! Szóval. Bemondták, hogy buli lesz holnap négytől. Mivel csak felnőttek mehetnek, ezért nyilván mi nem mehetünk csak így be.
-Jól van ezt mi is tudtuk!
-Dodo! Végigmondhatom? Vagy neked is van egy terved?
-Nem, nincs tervem...-mondtam halkan a fogaim között.
-Köszi. Szóval, mint említettem mi így nem mehetünk be. Viszont, ha felnőtteknek öltözünk, magassarkút húzunk, és még sminkelünk is akkor be engednek. És ha kérdezik, akkor persze álnevet kell használnunk nehogy Dodo anyukája rájöjjön, itt vagyunk.
-És honnan szerzünk magassarkút, meg felnőtt ruhákat?
-Háát....anyu hozott egy pár magassarkút. 38-as. Valakinek jó?- kérdezte Lola.
-Nekem 41-es lábam van- mondtam.
-Nekem 38-as!!!-mondta Hanna.
-És Dodo meg én honnan szerzünk ruhát, meg magassarkút?
-A pláza csodája, Lola, a pláza csodája!- mondta magabiztosan Hanna.
-Van annyi pénzünk?- kérdeztem.
-Nekünk nincs. De az ismerősünknek van!- felelte vigyorogva Hanna.
-Tééényleg!- derültem fel.
-Ammm....miről van szó?- kérdezte félénken Lola.
-Hannának miliomos ismerősei laknak itt Csehországba. Mindig meg akarják vásárolni Hannát. Hát most megtehetik!- feleltem vidáman.
A délelőtt javarészt a vásárlásból, és sminkelésből állt. És elérkezett a négy óra. Lola szüleit nem volt könnyű meggyőzni, de jött velünk Hanna húszéves uncsitesója, és megadták magukat. Szerencsére az őrök felnőttnek néztek minket. És jöhetett, anya megkeresése.
Már áttúrtuk az egész földszintet, ahol a buli van és semmi. Még szerencse, hogy nincs lezárva az emelet! Benéztünk minden hálóba (összesen 8 van! WOW!) és egyikbe sem volt. Aztán jött a fürdő, és meghallottam anya hangját. Gyorsan bebújtam egy szekrénybe ami a legközelebb volt. Gyors írtam a többieknek, hogy megvan anyu, de ne jöjjenek be, csak legyenek a kettes hálóba.
A jelek szerint anya fürdött, valami habos vízbe, egy pasival. Azzal akit tegnap láttunk...
-Kata...
-Igen Zsombi?- Zsombornak hívják...brrrr.
-Lenne kedved eljönni velem holnap a Kígyó kávézóba?
-Ohh, természetesen! Akkor hatkor ott találkozunk Zsombi!
-Rendben Édes!- mondta sejtelmesen "Zsombi"
Aztán kiszálltak a kádból és hál Istennek fürdőruhába voltak. Amint kiléptek és, már nem hallottam a lépteiket, rohantam Loláékhoz, és mindent elmeséltem.
-És nekünk mit is kéne csinálnunk?- kérdeztem Hanna.
-Odamegyünk!- feleltem határozottan.