November 13. Szombat. Nincs is jobb nap, mint egy fárasztó hét után szombaton azzal kelni, hogy következő héten 10 doga vár rám. Baromi jó. Éppen ezen mérgelődtem, amikor apa lépett be a szobámba. -Kopogás?- kérdeztem indulatosan. -Tessék?- lepődött meg. -Bocs, apu. Rossz kedvemben vagyok. Mondd gyorsan, mert tanulnom kell. -Rendben. Csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy milyen ízű tortát szeretnél?- kérdezte tök természetesen. -Hogy mi van?- ...

November 11. (még mindig haha) Elbicajoztunk Szesziékhez. Bekopogtunk. Semmi. Gondoltuk, biztos halk volt, hát csöngettünk. Semmi. Na, itt már érezni lehetett, hogy valami történt. Benéztünk az ablakon, láttuk a nagy felfordulást. Dulakodás történhetett. Az asztal felborult, néhány üvegpohár szilánkja ott pihent a szőnyegen. A földön ott a rengeteg pogácsa. -Most mitévők legyünk? -Most az egyszer tanácstalan vagyok.-válaszolta Lola. Két és fél perc csend ...

November 11. A reggel a szokásosnál is nyűgösebben indult. A kávéfőzőre ébredtem. Amiben nem lenne semmi baj, ha apa inna kávét. De nem iszik. Se Bogi. (hiszen még nem is ihat) Lebotorkáltam a lépcsőn, mit sem törődve azzal, hogy úgy nézek ki mint egy zombi. Egy nő állt ott. Apához már idős, de azér nem idős. Kb. 50-55 éves lehet. -Szia! Bizonyára te Dorka vagy. -Amm....jó napot! Igen én vagyok. Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de ki maga? -Semmi baj, érthető, ...

November 3. - Mi történt? Mi a betegséged?- kérdeztem. - Tudod, igazából nem betegség. Csak ezt mondom, hogy ne sajnáljanak, és ne fussanak a rendőrségre vagy ne terjedjen el. Azt mondom evési zavar. - Szeszi! Ezzel nem viccelünk! Mi történt? - Valaki zaklat. Egy...Egy...férfi. - Interneten?- kérdeztem aggódva. - Ott is... - És még hol? - Nem tudom Dodo! Állandóan azt érzem, hogy követnek! Nem merem már a szememet sem lehunyni! - ...

November 2. Igen, most volt egy nagyobb ugrás. De, hát nem nagyon történt semmi. Végre hazajöhettem, már nagyon unalmas volt ott dekkolni. Hétfőn már voltam is suliba (Szerda van :) ) Reggel, nagyon furcsa volt, hogy apa keltett. Nem szoktam hozzá. Na, és az se volt megszokott, hogy a saját pink szobámban voltam. Apa már nem volt annyira rossz állapotban, de még nyúzott volt. Miközben az intézetbe voltam, tudtam gondolkozni. És megértettem majdnem mindent. Amiket ...

Név: Kerekes Dorottya Kor: 15 Szülők: Apa: Kerekes Péter (Rendező) Anya: nincs Testvér: Kerekes Boglárka Legjobb barátok: Ambódy Lola Hárfás Szonja (Szeszi) Háziállat: Puszedli, kutya Ellenség: Maradi Hanna Félegyházi Virág Pszihológus: Henter ...

Október 10. Ezt nem hiszem el! Senkiben nem lehet bízni? Pedig megkértem. Külön megkértem. Két nappal ez előtt (csütörtök) minden ment a szokásos menetrendben. Reggeli, kezelés, pihi, ebéd, kezelés, pihi és jönnek Szesziék. Már négy óra volt, és fél háromra szoktak jönni. Kezdtem aggódni, hogy történt valami, de szerencsére csak Lolának tartott tovább az órája, és így lekéste a buszt. -Ahh bocsi Dodo, hogy késtünk, csak lekéstük a buszt.- jött be ...

Szeptember 30. Nem, még mindig nem tudom felfogni, hogy anyu már nincs itt. A félig elhasznált parfümök, amiket már nem fog magára fújni soha többé, a könyv amibe belekezdett, de soha nem fejezi be, a ruhák a szekrénybe amiket már soha többé nem vesz fel. Soha többé nem lesznek csajos napok, nem kelt fel egy sulis reggelen, nem ad jó éjt puszit, nem veszekedünk apró dolgokon. Egyik napról a másikra elillant. És még el sem köszönhettem. A suli már egy ideje elkezdődött, de ...

Szeptember 23. Megkötözve a kezem, a szám betömve alig kapok levegőt, és a barátnőim sehol... Hogy jutottam idáig??? Reggel, már nyolckor fenn voltam, és azon gondolkoztam, hogy lógjunk el. Az a terv nem volt jó, hogy Lola marad, mert szükségünk van rá. Felkeltettem Hannát. -Jajj Dodo! Nyolc óra van! Hagyj már aludni!!!- förmedt rám Hanna. -Hanna, kérlek kelj fel! Valahogy el kell jönnünk innen, és neked vannak jó ötleteid! -És pont ilyen korán kell ...